Anyák napi nyílt óra - 2023

zene

K. Dorottya:
Gondolom minden anyuka és nagymama szívesen „meglesné” csemetéjét egy osztályfőnöki órán. A nyílt tanítási órák mintájára, ma „nyílt osztályfőnöki órát tartunk. Örülök, hogy sokan eljöttek. Kérem egy órára legyenek játékos társaink! Ha tényleg kíváncsiak osztálytársaim őszinte megnyilatkozásaira, akkor játszunk! Itt egy ………. feszítek, higgyék azt, hogy ez egy varázsvonal. Innen oda nem lehet látni, de onnan ide igen. Tehát figyelem! Mostantól csak Önök láthatják, hallhatják a gyerekeiket. Kezdjük a játékot!

csengetés

U. Abigél:
Figyeljetek István bácsi azt kérte, hogy addig míg össze nem írja a magatartás és szorgalom jegyeinket, állítsuk össze az anyák napi műsort.

U. Barna:
Annyit törtem a fejem, valami nagyon szépet kellene alkotni. Valami különlegeset, és nem a megszokott verses összeállítást.

T. Máté: Először is díszítsük fel a termet! Én már készítettem néhány virágot. Segít valaki feltenni?

V. Emilia:
Oh, ez nagyon szép! De oda másikat tegyél, ez nem odavaló!

S. Anna:
És persze majd ünneplőbe öltözünk. A vasvári nyakkendőt, sálat is feltesszük vagy milyen ruhába legyünk? Persze ezt ráérünk eldönteni.

M. Tomi:
Aztaaa, ezt mind Te díszítetted?

V. Gabriella:
Nem, … többen készítettük. Figyeljetek hol van Zsófi?

Bejönnek a táncosok: Sziasztok!

V. Balázs:
A terem szép, már csak a műsor hiányzik.

K. Zoltán:
Jópofa vagy! Csak……. Ebbe beletörik a bicskánk!

K. Zsófia:
Figyeljetek! Napok óta próbáljuk ezt a táncot Barnabással, szeretnénk ezt előadni. Még a ruha is rajtunk van. Megnézitek?

Mind:igen

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ TÁNC //////////////////////////

K. Zsófia:
Mit szóltok hozzá?

Mind:
\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Nagyon jó lesz!! ////////////////////

H. Ábel:
Ez szuper! Biztos nagy sikeretek lesz vele. De mi legyen benne még?

S. Vivien
Gyerekek én írtam egy verset! Elmondhatom?

”Amikor én beteg vagyok
Anya virraszt éjjel-nappal,
Mesét olvas, s én hallgatom
Láztól izzadó homlokkal.
Ételemet ágyba hozza,
Bíztat sok-sok kedves szóval,
Egyél-igyál kicsi fiam erősödjél minél jobban!
Eszembe se jut majd talán
Mikor végre felgyógyulok:
Többet tett az én anyukám,
Mint a gyógyszer, s a doktorok.”

M. Gréta:
Jó neked én nem tudok ilyen szépet írni! Pedig hidd el, én is így érzem! Inkább gitároznék egy kicsit.
 
B. Nóra:
Nekem van egy kedvencem, igaz nem én írtam.

Takács Irén: Az édesanya

Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!

Ő mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késő estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!

B.-Sz. Boglárka:
Én nem tudom, de az én anyukámnak olyan különös keze van. Mikor a lázas homlokomra teszi, olyan hűs. Többet ér a borogatásnál. Ha meg a hidegtől vacogva megyek haza, ahogy megsimogat, egyszerre átmelegszem. Nemcsak az arcom, a szívem is olyan meleg lesz, hogy az egész testem átjárja.

C. Zsófia:
Nekem is van hasonló élményem, le is írtam. „Egyszer mikor nagyon beteg voltam, édesanyám ott ült mellettem. Folyton ki akartam ugrani az ágyból, ő meg szelíden mindig lefogott. A láztól az egész testem égett. Addig simogatott, beszélt szép halkan, míg elaludtam. Nagyon sokáig alhattam, de mikor felébredtem az ő fölém hajló mosolyát láttam meg először.

K. Zsófia: Jaj, ne beszéljünk már folyton a betegségről, mert még a végén betegség miatt elmarad az anyák napja. Inkább örüljünk.  

K. Eszter:
Nekem legjobban ez a vers tetszik:

Gerzsenyi László : Anyukám

Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatot nem felejtem el;
Átadom most e pár szál virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.

U. Abigél:
Nekem is van egy kis írásom, nem nagyon vidám, de igaz: Egy kislány izgatottan készülődött anyák napjára. Már mindent előkészített, becsomagolt, mikor eszébe jutott, hogy hiányzik a virág. A bolt már zárva volt, utcai árus sem volt a környéken. Eszébe jutott, hogy a szomszédban gyönyörű orgonákat látott. Felvette mellényét és kiszaladt az utcára. Senki se lát…….gondolta. nagy csokor virágot szedett, s már ugrott is le a kerítésről. A sietségben beakadt a mellénye és elszakadt. Nem volt mit tenni, a köszöntés után néhány perccel röstelkedve mutatta meg mellényét édesanyjának. Édesanya ránézett a lányára, onnan az orgonára, s végül a mellényre. Nagyot sóhajtott, s el kezdett varrni. A kislány soha ilyen keserűséget nem érzett még…

T. Máté:
Van nektek lelketek? Mindig csak a szomorúság? Hát nem elég, hogy annyi hibánk van, még az ünnepen is ezt juttassuk eszükbe?

Nekem ez a vers jutott eszembe:

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.



K. Anna:
Én ukulelén szeretném köszönteni édesanyámat!!

UKULELE

K. Zoltán: Ha most láttak volna bennünket, biztosan mosolygott volna minden anyuka és nagymami, persze az apukák és nagypapák is. Az én anyukám akkor a legszebb, amikor mosolyog.

H. Hédi:
Az enyém is. A múltkor emiatt nevettem rajz órán. Azt magyarázta Anita néni, hogy Mona Lisa a legszebb mosolyú nő. Lehet, de nem látta Leonárdó az én anyukámat….

V. Emília:
Az én anyukám akkorákat tud nevetni, hogy aki hallja akkor is velünk nevet, ha előtte vackorba harapott.  

V. Gabriella:
Én elkövettem, egy kis versfélét. A tesóm szerint, ha nem is jó, de igaz.

Nem vagyok én se szép, se jó
De anya mégis ezt mondja.
Mi lehet a titka ennek,
egyedül csak ő tudja
Biztos, hogy Ő az anyám
Ezért tart a legszebbnek
Micsoda egy remek dolog,
hogy ennyire szeretnek.

K. Eszter:
Én ezt sosem mertem volna így elmondani, de nekem is ilyeneket szokott mondani az anyukám.

Többen: Nekem is, nekem is.

Mind:
\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\
Akkor itt tulajdonképpen huszonegy SZÉP , OKOS, KEDVES, TÜNDÉRI, SZÉPSÉGES és ANGYALI gyerek van!
\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

M. Tomi: De jó lenne erre mindig emlékezni! Mikor egymásnak azokat a kedves, szép szavakat mondjuk, hogy te HÜ….

K. Dorottya:
Ki ne mond … ARANYOS……

Gyerekek, tudjátok, milyen régóta ügyetlenkedünk itt, s még most sem készült el a műsor?

(leengedi a láthatatlan vonalat)

M. Barnabás:
(megdörzsöli a szemét ... meglepetten)
Itt vannak.
(mindenki ijedt arccal mutogat)
Vége a meglepetésnek! Mindent láttak és hallottak!

K. Dorottya
Hát tudunk mi valamit tenni anélkül, hogy ők ne tudjanak róla?
És most mi lesz?

U. Barna:
Semmi. Azt hiszem, így van ez jól. Láthatatlanul is segítettek. És mindenki szerepelt. Tulajdonképpen összeállt a műsor.

K. Dorottya:
Anyukák! Ma mi meséltünk Nektek úgy, ahogy tudtunk. Nagyon igyekeztünk, a legjobbat akartuk. Ilyen lett. Tiszta szívvel tettük, a szívünket akartuk adni.

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Mind: ADJUK IS! ////////////////////